Humanitárius államépítés külföldről – leckék a béketeremtés eszközeiről
Az Albániai Nemzetközi Ellenőrző Bizottság története 1913/1914
A nemzetközi kapcsolatok kutatásának egyik kurrens irányzata a humanitárius intervenciók hatékonyságát és eredményességét vizsgálja háborúk utáni államépítési folyamatokban. A sikeres humanitárius intervenciók ugyanis milliók életét menthetik meg. A humanitárius akciókkal és a humanitárius segítségnyújtással ellentétben, amelyeket történészek is kutatnak, a humanitárius intervenciók kutatása főként politológusok, nemzetközi joggal foglalkozó kutatók és filozófusok körében népszerű. E tudományágak művelői számára a humanitárius intervenciók 1990 előtti története csupán illusztrációként érdekes. Éppen ezért szemléletváltozásra van szükség.
A hidegháborút követően a politológusok számára axióma lett, hogyha egy állam (birodalom) összeomlik, az automatikusan veszélyezteti a békét, és a regionális vagy globális biztonságot. A közbiztonság megszűnése ugyanis rendszerint humanitárius válságokhoz vezet. A humanitárius válságok megoldása pedig mindig nemzetközi fellépést igényel. A nemzetközi segítségnyújtás azonban csak akkor lehet hatékony, ha a problémák gyökerét célozza meg. Ilyen jellegzetes probléma a törvényes rend vagy a stabil állami struktúra hiánya. Az államépítés olyan feladat, amelyet a nemzetközi közösség nem kerülhet meg, ha a külső beavatkozást tartós eredményekkel kívánja lezárni.
1990 óta az EU és a NATO országai többször kényszerültek már arra, hogy államépítő műveleteket indítsanak egy háború dúlta országban (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Irak és Afganisztán). E költséges erőfeszítések vegyes eredményeket hoztak, ezért a politikai döntéshozók és civil szakértők számára a hasonló történelmi esetek feltárása és megértése tanulságul szolgálhat a jövőbeli kihívások kezeléséhez.
A Nemzetközi Ellenőrző Bizottság típusa (NEB), mint a nemzetközi béketeremtés és államépítés egyik legfontosabb eszköze, a 19. század második felében bukkant fel. E bizottság-típus legfőbb célja az volt, hogy helyi népek politikai központjaival együttműködve, egy előre meghatározott időtartam alatt, segítse és ellenőrizze az összeomló birodalmak helyén létrejövő új államok megszervezését. Ezt a fajta bizottságot mindig olyan területeken hozták létre (főként Kelet-Európában), ahol a nagyhatalmak érdekei közvetlen konfliktusba kerültek egymással. E bizottságtípus történetét tanulmányozva megkockáztathatjuk, hogy amint a jelenleg zajló ukrán–orosz háború véget ér, egy NEB-hez hasonló ad hoc nemzetközi misszió létrehozása hasznos diplomáciai eszközzé válhat a független Ukrajna újjáépítésében.
A humanitárius intervenció-kutatások és a tanulságok levonása szempontjából a Balkán történelme jelentős, eddig feltáratlan és kihasználatlan tapasztalatok tárházát jelenti: a választott albániai esettanulmány (1913–1914) például feltűnő strukturális hasonlóságokat mutat jelenleg is zajló államépítési kísérletekkel (Koszovó, Bosznia-Hercegovina).
A projektnek két fő célkitűzése van. A vezető kutató, Csaplár-Degovics Krisztián, rekonstruálni kívánja az albániai NEB komplex történetét úgy, hogy a politikatudomány, diplomácia és béke-tanulmányok diszciplínái által használt fogalmak (gyenge állam, rossz szomszédság, védelmi felelősség, elszámoltathatóság) vizsgálatát egy konkrét történeti kutatásba integrálja. Az eredmények tanulmányok, előadások, blogok és egy monográfia formájában jelennek meg.
A projekt további célja, hogy a társkutató, Márkusz László segítségével, aki egy jelenleg a bosznia-hercegovinai államépítést felügyelő és ellenőrző nemzetközi szervezetben (OHR) dolgozó vezető diplomata, az albániai NEB működéséből levonható történelmi tapasztalatokat közvetlenül felhasználhatóvá tegye a diplomácia számára. Konkrétan e korábban Koszovóban nagykövetként is szolgált társkutató feladata, hogy a vezető kutató által megfogalmazott történelmi tapasztalatokat a politikatudomány és a diplomácia terminológiájába átültesse, és a nemzetközi diplomácia formális és informális csatornáin keresztül a Balkánon, a posztszovjet térségben, sőt a Közel-Keleten tevékenykedő diplomaták számára elérhetővé tegye.
A társkutató emellett, a fenti célokhoz szorosan kapcsolódva, önálló kutatásokat is folytat a projekt keretein belül: megvizsgálja az 1990 utáni nemzetközi államépítés tapasztalatait Bosznia-Hercegovina és Koszovó esetében, elemzi a nemzetközi intervenciók és a helyi nacionalizmusok érintkezési pontjait a Nyugat-Balkánon és választ keres arra a kérdésre, hogy az államépítéseket útjára indító nemzetközi együttműködések mögül miért párolgott el a konszenzus.
A projekt zárásaként a kutatók ajánlásokat kívánnak tenni egy Ukrajna számára felállítandó NEB-hez hasonló ad hoc nemzetközi misszió számára.
