Európában az utóbbi években kezdték megszervezni az első olyan tudományos konferenciákat és workshopokat, amelyek célja, hogy a történeti tudást közvetlenül hozzáférhetővé tegyék a diplomáciai testületek, agytrösztök, valamint a külügyminisztériumokhoz vagy biztonságpolitikához kapcsolódó háttérintézetek számára.
Ebből a folyamatból térségünk sokat nyerhet, hiszen Közép- és Kelet-Európa története az ukrán–orosz háború kitörése előtt csak marginális szerepet kapott Európában a globális folyamatok vizsgálatában, holott a nemzetközi jognak és a különféle nemzetközi válságokra adott politikai válaszoknak ez a térség több mint kétszáz éve az egyik legfontosabb globális laboratóriuma.
Az (Inter)national State-building Experiences in the Balkans (1878–2026): The cases of Albania, Bosnia and Herzegovina, and Kosovo című workshop célja az volt, hogy a fenti folyamatot Magyarországon is elindítsa.
Képek: Koszovói Nagykövetség
A szervezők – a Koszovói Köztársaság és Albánia Nagykövetségei, valamint az NKFIH Advanced 150600 (Humanitarian State-building by Internationals – Lessons on Peacemaking Tools) projekt kutatói – olyan találkozót és kommunikációs teret kívántak létrehozni, ahol két, jelenleg is zajló interdiszciplináris projekt (az NKFIH Advanced 150600 mellett a berlini Humboldt Egyetem The Rise of Assertive Peacebuilding in Bosnia-Herzegovina 1992–2002 című kutatása) bemutatkozhat, és céljait, részleges eredményeit nemcsak a történészek, hanem más tudományterületek képviselői (nemzetközi jog, biztonságpolitika, béke- és háborús tanulmányok, földrajztudományok), valamint diplomaták és döntéshozók számára is ismertté teheti.
A két projekt a délkelet-európai humanitárius államépítések történetét vizsgálja 1878 és 2026 között, a történettudomány, a kulturális tanulmányok, a nemzetközi jog és a békekutatás elméleteire és módszertanára támaszkodva. A humanitárius államépítések első és mindmáig legnagyobb „laboratóriuma” ugyanis Délkelet-Európa. A kérdéskörrel eddig túlnyomórészt nemzetközi jogászok és közgazdászok foglalkoztak, alapvetően angol nyelven; többségük sem helyi nyelvtudással, sem tereptapasztalattal, sem a lokális történelem mélyebb ismeretével nem rendelkezett. A kezdeményezés célja ezért az, hogy az interdiszciplináris párbeszéd részévé tegye a helyi nyelveken írott, publikált és publikálatlan forrásokban rejlő ismereteket, új tudást és tapasztalatokat azonosítson, és ezeket közvetlenül hozzáférhetővé tegye a nem tudományos háttérrel érkező érdeklődők számára is.
Fontos szempont volt, hogy a humanitárius államépítés kapcsán ne csak a tudomány képviselői szólaljanak meg, hanem azok is, akik az 1990-es évektől zajló államépítési folyamatok aktív résztvevői voltak. Ennek jegyében kerekasztal-beszélgetést szerveztek, ahol olyan magyar szakértők osztották meg tapasztalataikat, akik az elmúlt évtizedekben tisztviselőként vagy katonatisztként vettek részt a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai és koszovói misszióiban.
Képek: Koszovói Nagykövetség
A workshopon Csaplár-Degovics Krisztián International Commission of Control in Albania (1913–1914) – an Organization Intended to Preserve International Peace címmel tartott előadást. Előadásában két fontos szempontra hívta fel a figyelmet: egyrészt a kelet-európai, úgynevezett gyenge vagy törékeny államok saját államépítési hagyományok alapján szerveződnek, ezért nem célszerű ezeket a nyugat-európai modellekbe kényszeríteni; másrészt Ausztria–Magyarország balkáni államépítő tevékenységének alaposabb megismerése hasznos tapasztalatokkal szolgálhatna az Európai Unió jelenlegi hasonló törekvései számára.
Márkusz László előadása a nemzetközi közösség célkitűzéseit vizsgálta a boszniai és koszovói államépítési kísérletek során. Három stratégiai célt emelt ki: (1) a regionális béke és stabilitás megteremtését, (2) a nyugati mintájú liberális demokrácia meghonosítását, valamint (3) a tartós politikai rendezés elérését az etnikai kvóták és kollektív jogok alkotmányos eszközeinek alkalmazásával. A béketeremtés és államépítés folyamata során azonban nem kapott kellő figyelmet a nemzetépítés, vagyis egy belső kohézióval rendelkező politikai közösség kialakítása. Nyitott kérdés marad, hogy közös identitáspolitika hiányában mennyire bizonyul tartósnak a boszniai és a koszovói rendezés.
