2026. április 10. és 12. között rendezték meg a BASEES éves konferenciáját, amelynek idén a University of Birmingham adott otthont. A háromnapos, gazdag programot kínáló nemzetközi konferencia célja az volt, hogy fórumot kínáljon a legfontosabb, napjainkban folytatott, Közép- és Kelet-Európa történetét és jelenét vizsgáló kutatásoknak. A résztvevő kutatók, egyetemi hallgatók és oktatók, interdiszciplináris párbeszéd keretében mutatták be projektjeiket, és vitatták meg a régió múltjának, jelenének és jövőjének legfontosabb kérdéseit.
A konferencia Local Elite Involvement (or Non-Involvement) in Humanitarian State-building in the Balkans, 1913–2025 című panelét Csaplár-Degovics Krisztián szervezte és elnökölte. Ugyanebben a panelben tartotta meg előadását is, The Albanian elite’s state-building capabilities in the light of an international humanitarian state-building experiment (1913–1914) címmel. A panelben szintén előadott Márkusz László (The Serbian Political Elite and Humanitarian State-building in Kosovo and Bosnia) és a berlini társprojekt részéről Gosztonyi Kristóf (Post-war state-building in Mostar: Local Knowledge and International–Local Elite Interactions).
Történelmi szempontból Délkelet-Európa mindig is kulcsfontosságú régió volt a nemzetközi humanitárius beavatkozások és a nemzetközi támogatással megvalósuló államépítés szempontjából. A kisebb szubregionális államok kialakulása a nagyobb, többnemzetiségű birodalmak (az Oszmán Birodalom a 20. század elején; Jugoszlávia az 1990-es években) felbomlását követte. Az utódállamok közül sok tevékeny államépítési segítséget kapott a nemzetközi közösségtől. Külső támogatással zajló államszervezésre többször is sor került a Balkánon: Boszniában (1878-tól kezdődően), Albániában (1913–14-ben, majd 1997-ben), valamint Bosznia-Hercegovinában (1996 óta) és Koszovóban (1999 óta). Az államépítés mindig kihívásokkal teli folyamat volt, és a siker kulcsa gyakran a helyi elit támogatásának megszerzésétől függött.
Márkusz László és Csaplár-Degovics Krisztián Birminghamben, 2026. április 10.
Csaplár-Degovics Krisztián előadásában arról beszélt, hogy a londoni nagyköveti konferencián (1912–1913) a nagyhatalmak közös döntése nyomán, humanitárius okokra hivatkozva hagyták jóvá a független Albánia megszületését. Az Oszmán Birodalom első muszlim többségű utódállamának határait és függetlenségét a nagyhatalmak közösen garantálták, ahogy közösen vettek részt az új állam megszervezésében is. Az államépítés felügyelete, azaz a közigazgatás kiépítésének felügyelete, az ország pénzügyeinek megszervezése és az új alkotmány megírása az Albániai Nemzetközi Ellenőrző Bizottság feladata lett, amelynek tagjait a nagyhatalmak mellett az albán kormány delegálta.
Szemben a nemzetközi szakirodalom egybehangzó állításaival a helyi albán elit nem volt teljesen alkalmatlan az államépítésre, mivel lokális, azaz települési és regionális szinten, háborús körülmények között is képes volt olyan önkormányzati szervezeteket létrehozni, amelyek alacsony hatásfokon ugyan, de működni tudtak. Emellett, 1913 tavaszán ezek a regionális önkormányzatok arra is képesek voltak, hogy hierarchiába szervezzék magukat, a vlorai ideiglenes kormány laza fennhatósága alatt.
Márkusz László előadása a szerb nacionalizmus elmúlt két évszázadának történetét foglalta össze. Az uralkodó politikai céloktól függően négy fő korszakot különböztetett meg: 1. elszakadás – függetlenség az Oszmán Birodalomtól (1804–1878); 2. terjeszkedés – a szerb monarchia határainak kiterjesztése (1878–1918); 3. asszimiláció – a kultúrák egyesítésére irányuló kísérlet a jugoszláv kontextusban (1918–1981); 4. irredenta – a szerb revizionizmus, mint reakció a jugoszláv szétesésre (1981–).
Ernest Gellner definíciója szerint a nacionalizmus olyan politikai elv, amely a politikai és a nemzeti egység tökéletes átfedését jelenti. Márpedig ez Jugoszlávia felbomlását követően a szerbek esetében nem állt fenn. A nacionalista érzelmek ezen “szent” elvének megsértése, vagyis az 1991 és 2008 közötti etnikai területi veszteség okozta a szerb politika által az elmúlt évtizedekben tanúsított haragot és frusztrációt. Ez magyarázza a szerb elit koszovói és bosznia-hercegovinai nemzetközi államépítési erőfeszítésekkel szembeni hozzáállásának a hátterét. Az előadás példákkal támasztotta alá a fenti állításokat.
